Szerző: szarvakz
„Otthon a szívünkben – 75 év a Falunkban” című rendezvény képei!
Egy esemény, mely az elszármazottakat is hazahívta!
Szeretttel ajánjuk BURDA TAMÁS által a kiállításunk anyagairól készített fotókat, mely a látogatóknak segít visszaemlékezni a kiállítás anyagára, illetve azok is megtekinthetik, akik nem tudtak (vagy nem akartak) eljönni.
Az önálló településünk létrejöttének 75. évfordulóját ünnepeljük az idén. Szeptember 27-én, szombaton az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör civil társaság által látrejött „Otthon a szívünkben – 75 év a Falunkban” című programsorozattal (kiállítás, iskolalátogatás, előadás) zárult az ünnepi megemlékezés. A gondosan összeválogatott és szépen elrendezett helytörténeti kiállítás patináns környezetben, a szászbereki Kohner kocsiszínben lett létrehozva. A tárlat gazdag ismeretanyagot nyújtott minden korosztály számára a közös múltunkról, mely összekapcsol az elődök életével, a gyökereinkkel. Lelkes gyűjtőmunka eredményeként jött létre, több hónapos előkészítéssel ez az emlékkiállítás.
Felemelő érzés volt látni, hogy a nagy létszámú (kb. 50 fő) Szászberekről elszármazottak, leszármazottak milyen meghatódva nézelődnek, fedezik fel egymást, vagy éppen az igazgató úr által invitált iskola és sportcsarnoki látogatáson vesznek részt. A „Szászberek története” délutáni előadást igen élénk érdeklődés kísérte, többeknek sok új információval szolgáltatva. Sajnos csak rövid ideig tarthattuk meg a kiállítást, melyen így is várakozáson felüli érdeklődőt vonzott.
Többen még másnap is visszatértek hogy nyugodtabb körülmények között szemüveggel felvértezve, tudjanak az emlékeiknek élniük.
KÖSZÖNJÜK A MEGTISZTELTETÉST VALAMENNYI LÁTOGATÓNAK!
Az alábbi felvételeket BURDA TAMÁS (AfterFrame) fényképész készítette a kiállítás anyagairól, melyet köszönjük!
Szarvák Zoltán
Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör ügyvivője
140 éves a „Jaszi”
Az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör tisztelegve a településünk egykori birtokosainak,-a Kohner család- a vasút létrejöttében betöltött elévülhetetlen szerepükért, megemlékeztek az Újszász-Jászapáti helyiérdekű vasútvonal 1885. július 20-i megnyitásáról.
Az előadás egyszerűsített változata itt tekinthető meg:
Házasság hete
Immár hagyományosan a februárban ismét fókuszba kerül a házasság. Február 9-től február 16-ig tart a házasság hete. A kezdeményezés Angliából indult, és mindig Valentin-nap környékén hívják fel a figyelmet arra, milyen erő lakozik két ember tartós párkapcsolatában.
„A házasságkötés szokáskörébe tartozik mindaz az emberi cselekmény, ami a házasságkötés, illetve annak megünneplése, a lakodalom érdekében történik. E sokféle és számos cselekmény egyik előkészítő eseménye a házasságkötés tudtul adása, köztudomásúvá tétele azokkal, akiket az új kapcsolat valamilyen formái”
(Károly Nóra: AZ ESKÜVŐI MEGHÍVÓK NÉPRAJZÁHOZ)
http://acta.bibl.u-szeged.hu/69902/1/szegedi_vallasi_013_145-157.pdf
Az alábbiakban bemutatásra kerül a Szolnoki Nyomda által készített, több mint 60 éves szászbereki vonatkozású esküvői meghívók.
Forrás: https://portal.vfmk.hu/taxonomy/term/1913
Baki Mária és Széles Mihály esküvői meghívója (1960)
Lakatos Zsófia és Bezegh Boldizsár esküvői meghívója (1961)
Marika és Mihály esküvői meghívója (1961)
Marika és András esküvői meghívója (1961)
Tóth Veronika és Kovács János esküvői meghívója (1963)
Vasas Mária és Barna Mihály esküvői meghívója (1963)
Dohánytermesztés
Donkó Istvánné (Balogh Ilona) előterjesztése alapján
Egy kis történelem
A dohánytermesztés Magyarországon az 1700-as években jelent meg. Először Szeged környékén, majd lassan az országban több helyen is elkezdték a növény termesztését, mellyel a szászbereki uradalomban az 1800-as években kezdtek el foglalkozni.
1851-ig hazánkban a dohánytermelés szabad volt, feltételhez vagy engedélyhez nem kötötték. 1851. március 1-től – császári parancsra – bevezették a dohány egyedáruságot a magyar korona országaiban. Ezzel megszűnt az országban a szabad dohánytermelés. 1887 után már csak szerződéssel lehetett dohányt termeszteni, amely előírta a fajta és minőség szerinti követelményt. A fináncok ellenőrzése kísérte végig a termesztést, kezdve a termőterület felmérésétől, a várható termésnagyság megállapításától (fontolás), egészen a tényleges beváltásig. Ezen szabályozók kötöttsége részben azt is eredményezte, hogy a kisparaszti családon alapuló dohánytermesztés kezdett visszaszorulni. Több környékbeli család kénytelen volt később az uradalmakban dohánykertészként, ún. „felesdohányos”- ként tevékenykedni. Itt, ezen a környéken „kukásoknak” nevezték a dohánytermesztéssel foglalkozókat. A dohányfelfűzéshez használt „kuka” (horog, fakampó) nevű szerszámukról kapták a nevüket. Ez a szerszám a dohány leveleinek leszedését és átakasztását segítette a szárítón. A felesdohányos kifejezés annyit jelentett, hogy az uradalom földjének egész éves műveléséért az adott család megkapta a termés felét, továbbá különböző juttatásokat.
A Kohner család birtokán nagyon sok családnak adott megélhetést a „kukás” tevékenység.
Az uradalmi dohánytermesztésről többféle feljegyzések, dokumentumok, újságcikkek, anyakönyvi bejegyzések (Foglalkozása: dohánykertész) tanúskodnak
A Felsőszászberekhez tartozó, egykori Újtanya a dohánysimító köré épült lakóházakból álló településrész volt a dohányosok lakhelye.
A termesztéshez hozzájárult az itt lévő talajok szerkezete is. Az akkori társadalmi viszonyok között a cselédtől, zsellértől magasabb kasztba tartozó csoportot képeztek. A háborút követően az egyéni gazdálkodók is mindig folytatták a hagyományos dohánytermesztést mely hosszú időn át jelentette a nehéz, de biztos megélhetést. A termelőszövetkezetek fejlődésével fokozatosan nőtt a dohánytermelés Szászbereken, de az igazi nagyüzemi méretekben csak az 1960 -as években, Apukám Balogh István vezetésével valósult meg. Nagyon sok embernek adtak munkát, nőknek és férfiaknak egyaránt. Édesanyám (Lázár Anna) is itt dolgozott, amig a dohánytermesztés tartott.
Dohánykertészkedés a 70-es években
A népi hagyományok szerint Sándor-József napok körül jön el a magvetés ideje a dohánytermelőknél. A csupasz dohánymagot lehet közvetlenül a kellő hőmérsékletet és páratartalmat biztosító fóliasátor talajába vetni. Nagy gonddal, odafigyeléssel, szakértelemmel bántak ezzel a növénnyel, hogy aztán jó termés legyen. Szászbereken először hosszú éveken keresztül melegágyásokban, majd később fóliasátorba vetették el a magokat, ahol a kellő hőmérséklet és páratartalom hatására kicsíráztak, majd keltek ki az apró magvak. A keléstől számítva kb. a hetedik héten kezdték el a szárazföldi kiültetést. A jól előkészített talajba megkezdődött a palántázás, a köznyelv szerint „furkóval” lyukat vájtak a földbe és egyenként rakták bele a palántákat. A kiültetéskor figyeltek arra, hogy a földnedvesség megfelelő legyen, ezért általában eső után helyezték ki a palántákat, mert ellenkező esetben kiszáradt volna. Szárazabb időben a lyukakba vizet kellet önteni, mielőtt belerakták volna a palántákat. Ha mégis kiszáradt, vagy megsérült a palánta, akkor „fódozással” pótolták a hiányokat. Az ültetést a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban végezték, mivel ekkor a legkisebb a tőpusztulás esélye. A növényápolás keretén belül a tetejezést (virágzat eltávolítása) és kacsgátlást (oldalhajtások eltávolítása) el kellet végezni. A gyomosodás elkerülése végett 8-10 naponként kapálni kellett. A fejlődő dohánylevél legnagyobb ellensége a peronoszpóra nevű gomba, mely ellen permetezéssel védekeztek.
Betakarítást akkor kezdték el mikor a levelek elkezdtek sárgulni, ez minden esetben a kora reggeli órákban történt, mikor a levelek harmatosak voltak és még nem törtek. A levelek könnyen letörnek a szárról, de nagyon kell vigyázni a levél épségére. A dohánypajtába szállított leveleket dohánytűvel felfűzték egy végtelenített zsinórra, majd a férfiak a pajta (felfűzött dohánylevelek szárítására való, deszkából készült szín) állásaira (tartógerendáira) akasztották fel a dohány pórét.
Gondosan figyeltek arra, hogy a dohánylevelek egymásnak háttal legyenek és az ujjnyi távolság a levelek között meglegyen a megfelelő szellőzés, száradás érdekében. A szárításnál a dohánylevélből eltávozik a nedvesség, a színe egységesen sárga színű.
Ekkor kész a dohányszárítás. A felvásárlók a régi időkben is osztályok szerint vásárolták fel a dohánytermést, ezért télen válogatni, simítani és csomózni kellett a leveleket.
A dohánytermesztés utolsó fázisa a szállítás, mely előzőleg Jászkisérre a Magyar Királyi Dohánybeváltó Hivatalba, majd később a szolnoki dohányfermentálóba kerültek az értékes dohánylevelek. A jól sikerült szállítás és az átvétel után jutottak pénzhez a gazdák és akkor az nagy öröm volt mindenkinek és ezt meg is ünnepelték.
Dohánytermesztés képekben
Kohner uradalom épületei
Bartók Béla Felsőszászbereken
„Szászberek él és élni akar” Dr. Pazár Lászlóné (Csomor Mária) egykori igazgatónő emlékirata
Az iskolánk felsőtagozatának visszakerülésének 35. évfordulója alkalmával volt szerencsém egy hosszabb telefonbeszélgetésre Dr. Pazár Lászlóné (szül.: Csomor Mária) igazgatónővel. Az akkori kérésemnek eleget téve a mai napon (2024.09.30.) postai kézbesítéssel megkaptam a kézírással írt visszaemlékezését, a szászbereki Általános Iskola általa felügyelt és irányított korszakáról.
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, KEDVES MARIKA!
A szászbereki asztalos mester életútja (2024)
Nagyon nehéz, de egyben hálás dolog is olyan témáról írni, melyben szüleink életéről, munkásságáról szeretnénk megemlékezni. Így vagyok ezzel én is, hiszen egy küzdelmes, de egyben szép életutat kívánok bemutatni a következő visszatekintésben.
A daruháti tanító /2021/
Ifj. Földes József édesapja életét dolgozza fel egy életrajzi kiadványban, melyből egy kevés részben a Daruháton lévő iskolában eltöltött időszakról is említést tesz. Ezt a rövid epizódot ismerhetjük meg itt: