„Lokálpatrióta: olyan ember, akit erős érzelmek kötnek szűkebb hazájához, szülővidékéhez, lakóhelyéhez; annak emlékeit, értékeit nagy gonddal ápolja és védi.” (Tótfalusi István)
Napjaink egyre inkább felgyorsult világában sokszor úgy érezhetjük, hogy egyre nehezebbé válik a múlt értékeinek kutatása, megőrzése. Sokak számára nem tűnhet annak, mégis, egy magára valamit is adó közösségnek (családnak és településnek egyaránt) kiemelten fontos feladata a régi használati eszközök, a közvetlen és a kicsit tágabb lakókörnyezet, a saját település történelmének és történetének megismerése, az eleinkben meglévő és reánk hagyományozott tudás és hagyományok megtartása, kutatása, és mindezek megismertetése a mostani és az utánunk következő nemzedékkel, hogy az unokáinkra ebben se örökítsünk szegényebb világot annál, mint amit mi a nagyszüleinktől kaptunk.
A jövőnk a múlt jó tudásából, a hagyományok megőrzéséből, gazdagításából és továbbadásából épül. Minden embernek szüksége van egy olyan, a múlt értékeiből álló biztos fogódzóra, amibe bele tud kapaszkodni akkor, amikor esetleg úgy érzi, eltéved a XXI. század információs és kulturális rengetegében.
A Helytörténeti Kör tagjainak elsődleges feladata az én véleményem szerint a következők: – jelenleg összegyűjtött helytörténeti anyagok elektronikus nyilvántartásba vétele, állapotának felmérése, -az összegyűjtött anyagok tárolási körülményeinek javítása, -hagyományőrzés, a falu életével kapcsolatos helytörténeti, kulturális események megörökítése -települési értéktár létrehozása, közkincsé tétele -nevezetes helyek, épületek bemutatása táblával, tablóval, -emlékhelyek kialakítása (pl. kisvasút, Esterhazy-majorság, Újtanya, Szabolcs, Bogárzó, stb.), -Bartók Béla utolsó magyarországi népdalgyűjtő útja Felsőszászbereken volt 1918 augusztus 15-augusztus 26 között, ezért kezdeményezzük, utca, vagy tér elnevezését a zeneszerzőről, emléktábla elhelyezése az iskola falán -személyes kapcsolatok által történő emlékek összegyűjtése riportok keretében, -a múlt tárgyi emlékeinek méltó megőrzése és a nyilvánosság felé történő bemutatása, -mozgalmat indítani, hogy a család részére fölöslegessé vált hagyatékokból a helytörténeti kör tagjai értékmentést hajtsanak végre a leendő gyűjtemény részére, -közösségi kapcsolatépítés, – aktív segítségnyújtás a Szászberekről elszármazottak, leszármazottak találkozójának megszervezésében, -kiadványok, fotók, filmek készítése -kapcsolat a környező települések helytörténeti csoportjaival, -kulturális eseményeken való közös részvétel.
Vallom, hogy a leendő Kör tagjai függetlenül lakóhelyüktől, önzetlen segítségükkel azon lesznek, hogy minél több Szászberekhez kapcsolódó értékek felszínre és nyilvánosságra kerüljönek, valamint átörökölődjönek a következő generáció számára.
Kohner Adolf Bartók Béla magyar zenész tehetségét népszerűsítette, egyúttal éves pénzösszeget fizetett a magyar vidék átalakítására és az ősi népi motívumok gyűjtésére. Bartók emlékirataiban felidézve a Kohner által neki 1905-ben felajánlott segítséget a következőket mondta: ” …meg akarta érteni, hogy megbízhatok benne, ha pénzre lesz szükségem. Időnként örömmel segített. örülök, hogy Kohner tagja lehetek, annyira érdekli a sorsom… „
105 évvel ezelőtt báró Kohner Adolf meghívására érkezett Szászberekre az egykori Kohner kastélyba, (akkori Felsőszászberek) Bartók Béla népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője. Az itt eltöltött idejéről bővebben a következő visszaemlékezésekben lehet olvasni, IFJ. BARTÓK BÉLA APÁM ÉLETÉNEK KRÓNIKÁJA című művében.
„1918 Augusztus 15-én indul utolsó magyarországi népdalgyűjtő útjára, a Magyarország közepén lévő Besenyszög községhez tartozó Felsőszászberek pusztára (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye), ahol báró Kohner Adolf nagybirtokos látja vendégül. A világháború ötödik évében itt még mindig „nagyúri pompa”, fehér kesztyűs inasok, finom ételek és valódi feketekávé teszik kényelmessé az életet. Bartókot természetesen a gyűjtés érdekli. Részben Kohnerék személyzetétől, részben a tót aratómunkásoktól jó eredménnyel gyűjt. Gyűjteményében szerepel egy kisülési (Bars vármegye) dal, feltehetőleg ezt is itt gyűjtötte.[…] A nagybirtokos és nagyiparos Kohner Adolf báró (1866–1937), a Magyar Izraeliták Országos Irodájának elnöke mint műgyűjtő és mecénás vált ismertté. Bartók 1918-ban Kohnerék vendége volt felsőszászbereki kastélyukban, és egy levelében feljegyezte, hogy a „Vendégek úgy jártak ki-be, akárcsak valami hotelben. […] Sok mindenről esett szó: zene, irodalom, zsidókérdés, vallás, bolsevik mozgalom, termelés, kereskedelem stb. stb. mindez persze bárói és nagytőke szempontból. A báró úr […] zenéhez eléggé ért, nagy zenebarát, maga is hegedül, a körülményekhez képest elég jól. Nagy barátja a festőknek (Fényes Adolfot nagyon szeretik, ő is ott volt pár napra) […].”
A fent leírt látogatás emlékére az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör a következőket fogja kezdeményezni az Önkormányzatnál, hogy méltóképpen emlékezzen meg a falunk a világhírű vendégéről:
1. Utca elnevezése Bartók Béláról.
2. Emléktábla elhelyezése az iskola épületén.
Bartók Béla levele felsőszászbereki levélpapíron
Bartók Béla szászbereki látogatásának a visszhangjáról a következő levélben olvashatunk, melyet Bartók Busitia Jánosnak írt, Rákoskeresztúron, 1918. szept. 14-én. Alevél mérete: Az eredeti levél itt érhető-vásárolható meg: https://www.andrusierautographs.com/product/bartok-bela-1881-1945/
„Mikor ezek a sorok íródtak, „A kékszakállú herceg vára” és „A fából faragott királyfi” már műsordarabjai a budapesti Operaháznak, Bécs- ben megkezdődött a Bartók-művek kinyomatása s a zeneköltő hírneve terjedni kezd a külföldön is. Itthon az értelmiségiek növekvő csoportja gyülekezik Bartók köré s hozzájuk szegődik a műkedvelő, gazdag bárói ház, mely egyideig vendégül is látja a komponistát. Nem érdektelen, hogy neves művészekkel kerül itt kapcsolatba, bár néhányukat évek óta ismeri már; Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Kmetty János, Ferenczy Béni és Márffy Ödön neve mellé mindenesetre odaiktathatjuk Fényes Adolf nevét is. A Kohner-kastély néhány művészvendége évekkel később is emlegeti még Bartók Bélát, aki csőszkunyhókban és mosókonyhákban sokszor órák hosz- szat várt paraszténekeseire, mialatt a kastély ebédlőtermében az előkelő társaság őt várta ebédre-vacsorára… és sokszor hasztalan.” Szabolcsi Bence
Az előzőekben ismertetett Felsőszászberek jelzésű levélpapíron íródott Bartók levélről a fenti címmel, egy igen érdekes tanulmány jelent meg a Korunk Világnézeti folyóirat 1961-ben Kolozsváron kiadott számában. A cikk szerzője George Sbârcea, (román zongorista, zeneszerző, muzikológus, zenetörténész, újságíró, író, műfordító, diplomata) aki egyszer így fogalmazott a magyar művészekről: „Nagy szellemek árnyékában az apró ember is krónikássá buzdul. Körülbelül ez történt velem is a Bartók Béláról, Móricz Zsigmondról, Karinthy Frigyesről, Móra Ferencről, Kosztolányi Dezsőről és még jó néhány íróról és művészről szóló, magyarul írt visszaemlékezéseim során.”
Az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör által javasolt Bartók Béla emléktábla kihelyezése az iskola külső falára a Szászberek Községi Önkormányzat támogatásával, szervezésében valósul meg
2023. december 13-án 12 órakor.
Az ünnepi megemlékezés egyik vendége Vásárhelyi Gábor úr, Bartók Béla magyarországi jogörököse lesz. https://www.parlando.hu/2018/2018-7/Feltarni.htm Az esemény helyszíne a Szászbereki Kolping Katolikus Általános Iskola főbejárata, az emléktábla előtti rész. Rossz idő esetén az ünnepi megemlékezés a Kohner-kocsiszínben történik, majd az emléktábla avatásra átsétálunk az iskola elé. Szeretettel várunk az avatóünnepségen minden községbelit, szomszéd település lakóit, Bartók Béla tisztelőit, akik szeretnének megemlékezni a világhírű zeneszerző-népzenekutató Felsőszászbereki látogatásának 105. évfordulójáról.
Immár hagyományosan a februárban ismét fókuszba kerül a házasság. Február 9-től február 16-ig tart a házasság hete. A kezdeményezés Angliából indult, és mindig Valentin-nap környékén hívják fel a figyelmet arra, milyen erő lakozik két ember tartós párkapcsolatában.
„A házasságkötés szokáskörébe tartozik mindaz az emberi cselekmény, ami a házasságkötés, illetve annak megünneplése, a lakodalom érdekében történik. E sokféle és számos cselekmény egyik előkészítő eseménye a házasságkötés tudtul adása, köztudomásúvá tétele azokkal, akiket az új kapcsolat valamilyen formái”
Az alábbiakban bemutatásra kerül a Szolnoki Nyomda által készített, több mint 60 éves szászbereki vonatkozású esküvői meghívók.
Forrás: https://portal.vfmk.hu/taxonomy/term/1913
Baki Mária és Széles Mihály esküvői meghívója (1960)
Lakatos Zsófia és Bezegh Boldizsár esküvői meghívója (1961)
Marika és Mihály esküvői meghívója (1961)
Marika és András esküvői meghívója (1961)
Tóth Veronika és Kovács János esküvői meghívója (1963)
Vasas Mária és Barna Mihály esküvői meghívója (1963)
Az iskolánk felsőtagozatának visszakerülésének 35. évfordulója alkalmával volt szerencsém egy hosszabb telefonbeszélgetésre Dr. Pazár Lászlóné (szül.: Csomor Mária) igazgatónővel. Az akkori kérésemnek eleget téve a mai napon (2024.09.30.) postai kézbesítéssel megkaptam a kézírással írt visszaemlékezését, a szászbereki Általános Iskola általa felügyelt és irányított korszakáról.
Nagyon nehéz, de egyben hálás dolog is olyan témáról írni, melyben szüleink életéről, munkásságáról szeretnénk megemlékezni. Így vagyok ezzel én is, hiszen egy küzdelmes, de egyben szép életutat kívánok bemutatni a következő visszatekintésben.
Ifj. Földes József édesapja életét dolgozza fel egy életrajzi kiadványban, melyből egy kevés részben a Daruháton lévő iskolában eltöltött időszakról is említést tesz. Ezt a rövid epizódot ismerhetjük meg itt:
A településünk által írt Falukönyvben könyvbe kértünk Szászberek eddigi történetéről visszaemlékezéseket, írásokat.
Erre a felhívásra jelentkezett Majercsik János is. Ő ajánlotta fel az édesapja (Dr. Majercsik János) örökségét, egy 28 oldalas szülői visszaemlékezést Szászberekről az 1930-as évektől a II. világháború végéig. Kiegészítésként még egy 10 oldalas lakcím öszegzés, hogy abban az időszakban ki, hol lakott. Melyik család élt a Kistanyán, Újtanyán, Szabolcsban, Daruháton, vagy Alsó-Szászbereken és a Nagytanyán, Pingyonban. stb.
Nagyon szép és pontos kordokumentum, melyért a községünk lakói nagyon hálásak az adományozónak.
1972 július 19-én készült el a szászbereki pedagógusok által írt visszaemlékezés az iskoláról.
Eredeti dokumentumok felhasználásával és a megkérdezett személyek elbeszélései alapján összeállította: Molnár István igazgató, Bánó Judit nevelő, Bánó Zoltánné nevelő és Szabó Györgyné nevelő.
1969-ben készült el a szászbereki pedagógusok (Molnár István, Bánó Zoltánné, Bálint Józsefné, Szanyi Péterné) által írt írt szakdolgozat.
Az akkori értelmiségi réteg több maradadó írásművet hagyott ránk, melyek egyfajta krónikának tekinthető a korról.
