Isten Hozott Haza, Kedves Vendégeink!

Mi, akik itthon élünk és részesei vagyunk Szászberek településünk mindennapjainak, egyfajta közösséget alkotunk Önökkel, akik az élet medrét követve térben eltávolodtak a szülőfalujuktól, ám egykori otthonuk sokféle arcát őrzik emlékeikben.
Az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör részérõl fogalmazódott meg, hogy gondoljunk azokra is, akik régen valamilyen módon kötõdnek Szászberekhez.

Keressük az ország határain belül és túl élõ Szászberekről elszármazottakat, akiket hivatásuk vagy családi körülményeik elszakítottak szülõfalujuktól, itteni rokonaiktól, de lélekben mindig megmaradtak szászberekinek.
Azokat, akiknek az emlékezetében még él a régi és új Szászberek arculata, szívesen gondolnak vissza régi lakóhelyükre (leszármazottak esetében a szülőkére) és büszkék arra, hogy valaha itt éltek, tanultak, dolgoztak.
Célunk az összetartozás érzésének fenntartása, a szülőfaluval való kapcsolat erősítése.
Ezúton kérjük mindazokat, akik Internet hozzáféréssel rendelkeznek, és tudomásuk van olyan más településen élõkrõl, akik Szászberekről elszármazottak, de szászberekinek vallják magukat, hogy kísérjék figyelemmel a weboldalunkat és Facebook csoportunkat https://www.facebook.com/groups/748443519003818, ahol szerény lehetőségeinkkel próbáljuk összegyűjteni a közös emlékeinket. A település jelenéről pedig az Önkormányzat honlapja http://szaszberek.hu/ és Facebook csoportjai https://www.facebook.com/groups/228641177703699 és a https://www.facebook.com/groups/228641177703699/user/100003644735288 adnak napi információkat.

Az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör elsődleges feladatai közé tartozik „aktív segítségnyújtás a Szászberekről elszármazottak, leszármazottak találkozójának megszervezésében„, az összetartozást és összefogást erősítő közösségi esemény támogatása, szervezésben való részvétel.

Ettől nem is lehetne alkalmasabb időpont a 2025-évtől, hiszen ebben az esztendőben több évforduló is ünneplésre méltó. Így az, hogy 590 évvel ezelőtti (1435) az első írásos emlék Szászberekről, 280 éve annak, hogy Mária Terézia 1745. április 13-án kelt adománylevelével Esterházy Pál Antalnak adományozta „örökös jogon a Száz-Bereki pusztát, 140 éve annak, hogy az Újszász-Jászapáti Helyiérdekű Vasútvonal 1885. július 20-án került avatásra. 80 esztendővel (1945-ben) ezelőtt volt a földosztás és 1950-ben (75 éve) lett önálló község Szászberek és ugyanebben az évben indult meg az oktatás az egykori Kohner kastélyban. 1990-ben (35 éve) a Zagyvarékasi közös községi tanács szűnt meg és lett önálló település közigazgatásilag Szászberek. Szintén 35 éve annak az eseménynek, hogy 1989 őszén már nem kellett a felsőtagozatos diákoknak vidéki iskolába járniuk és 1990 január 1-től pedig már szászbereki irányítás alá tartozott az Általános iskolánk.
Mi tehetné nagyszerűbbé ezen események megünneplését, minthogy azok is részesei legyenek, kiknek az emlékezetében még él a régi és új Szászberek arculata, szívesen gondolnak vissza régi lakóhelyükre és büszkék arra, hogy valaha itt éltek, tanultak, dolgoztak.

Az Örökségünk Szászberek Helytörténeti Kör által szervezendő programok a következő:

Régi fotó és dokumentumokból álló kiállítás megnyitása (az eddig összegyűjtött képekből), megtekintése
Előadás, prezentáció Szászberek történetéből az Idővonalunk mentén
Séta a településen, a régi emlékek és az új fejlesztések megtekintése
Határjárás igény szerint (Daruhát, Alsószászberek, Bogárzó, Újtanya, Szabolcs, Kistanya), a fejlődés bemutatása (kísérők kéretik)

Szeretettel várunk tehát minden itt tanúlt diákot, elszármazottat, leszármazottat oldalunkon történő bemutatkozásra, hadd ismerjük meg, hogy kivel mi történt, hogyan boldogult az egykori szászbereki, aki mint a legkisebbik királyfi vagy éppen szegénylegény elindul hivatása beteljesítésére. Ez a bejegyzés előzetes tájékoztató az elszármazottak és leszármazottak találkozózójának megtartásához, melynek időponja szeptember 27-én lesz.

Elérhetőségünk, ahol várjuk a kérdéseket:

elszarmazottak@oroksegunkszaszberek.hu

Tudjuk jól, hogy a világon mindannyiunk számára van egy pont, ami minden más helytől különbözik. Nem azért, mert az a legszebb vagy legjobb, hanem azért, mert ott születtek szüleink, vagy még mi is, ott nyugszanak őseink.

„Jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni, a fiatalság ragyogó útjait, (…) és az álmokat, amelyek az örökkévalóságból jöttek, oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni, mint a szeretetben megfürdött emberi lélek.” (Fekete István)