Libatelep a Tyúkászerdőben. Pali bácsi a brigádvezető.
Libakoppasztó asszonyok Daruháton.
Pali bácsi a gyerekekkel.
Dénes Gáspár és felesége, ismeretlen, Pali bácsi.
Szintai Major József juhász és Pali bácsi.
Mákszedő asszonyok.
A képen szereplők: Csomor Pál, ismerelen, Dénes József, ismeretlen, Gazdag András.
Mákgubó cséplése a szín alatt.
A fotó hátolalán a következő bejegyzés található: Emlékül 1940. X. 1.
Csomor István (1856-1930) számadó gulyás és felesége Bárány Erzsébet. Számadó gulyás a szászbereki temető első halottja, akinek kérésére a legelőre lett temetve. Ezt követően adta a szászbereki cselédeknek báró Kohner Adolf a legelő ezen szegletének temetkezési célra.
Kataszteri térképrészlet 1883. A térkép renkívüli jelentőséggel bír, hiszen ezen a térképen jelölték ki településünk utcaképeit, házhelyeit. A környező tanyákon, cselédlakásokban élők új otthonainak kijelölése a “helyrajzi” térkép segítségével történt.
A felső-szászbereki Kohner uradalom az 1900-as évek elején országos hírű gazdálkodást folytatott. A korszerű állattenyésztés sok vizet igényelt, melyhez kellett a biztonságos vízutánpótlás. A vasbetonszerkezetű víztorony építése országos szinten is az elsők között valósult meg, melybe a zagyva vizét szívattyúzták eredetileg, hogy majd az istállókat innét lássák el vízzel. Az ivóvízet 2 db 350 m-es kút szolgáltatta az 1930-as években.
Szászberek ivóvízhálózatának kiépítésekor már ivóvízet tároltak a toronyban. A víztorony már több mint 100 éves és egyenlőre nem ismertek a torony műszaki adatai sem.
A kutak hozamcsökkenése miatt a szolnoki vízműhálózatról kapja Szászberek közvetlenül az ivóvizet.
Jelenleg a víztorny nem üzemel.
Korábbi ábrázolások térképen, légifotón
1962-es légifelvételen, a hosszú árnyékkal.
Az alábbi térképrészleten, mely 1907-ben lett utoljára módosítva szerepel a víztorony. A III. katonai felmérésen gőzszivattyú (Dampf pumpe) már jelölve van.
Szászbereki báró Kohner Adolfnak négy gyermeke volt: Károly, Ida, Lujza Amália, Katalin. Az egyetlen fiú Kohner Károly Emil tartalékos zászlós, okleveles vegyész, 1891. november 23. született. 24 évesen bevonult katonának a HHR (honvédhuszárezred) csapattesthez, ahol az orosz frontra vezényelték. 1915. november 13-án 68 lovas és 7 fő tisztjelölt társaságában megérkezik Pohorloutzba és az 5. századhoz került. A század létszáma: 129 fő volt ekkor. Az ottani harcok során a bátorságával, hősies cselekedeteivel kivívta az előljárói elismerését. 1915. december 13-án, Pohorlutzban Roskoványi alezredes báró Kohner Károly Emil hadapródot zászlóssá lépteti elő. 1916. január 25-i ezredparancsnoki rendelkezéssel báró Kohner Károly zászlós az 1/5. honvéd lovaslövész osztályhoz került áthelyezéssel. A 160. számú hadosztályparancs a hadsereg parancsnokság által az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartás elismeréséül Bronz Vitézségi Érmet kapott 1916. július 2-án.
Vitézségi Érem bronz fokozata, amelyet 1915 és1917 között adományoztak. A kitüntetés 1848 óta fennálló fokozatai (Arany, I. és II. osztályú Ezüst) 1915. február 14-én egészült ki a bronz vitézségi éremmel, amely külalakban és méretben is teljesen megegyezett a Josef Tautenhain féle kisezüsttel, de bronz anyagú volt.
Nem sokkal később a borínikii ütközetben, az oroszok általi áttörés során tűnt el, 1916 július 28.-án. Forrás: A m. kir. budapesti 1. honvédhuszárezred és m. kir. 1. népfelkelő huszárosztály története 1869-1918 (Budapest, 1927)
A hősi halált halt gyermek emlékére állítatták szülei a szászbereki lovasszobrot. A kastély csodálatosan gondozott parkkal rendelkezett akkor és annak egyik árnyas helyén került felállításra a műalkotás. A szobor készítője eddig nem ismert. A háborút követően a kastélyparkja fel lett parcellázva és így a szobor is egy család tulajdonába került. Jelenleg a harmadik generáció féltő gondossággal őrzi az állagát, szeretettel vigyáz a helyi védettség alatt álló emlékműre. Igaz, hogy a szobor a kertjükben van, de az érdeklődő látogatóknak szívesen adnak felvilágosítást a szobor történetével kapcsolatosan.
A szoborról egy festmény is készült, mely jelenleg a polgármesteri hivatalban található. A festményt Gábor József „Gajó” budapesti képzőművész készítet
dr. báró szászbereki Kohner Károly holtnaknyilvánítási kérvény kihirdetése.
